A fekete ruhás nő

Már tudjátok, hogy Harry Potter fan vagyok, de ha nem lenne tiszta olvassátok el a bemutatkozásom. Nos, ezért töltöttem fel ezt a cikket. A horrorokat annyira nem kedvelem, de ezt még én is megnézném, leginkább a Supernatural c. sorozatot juttatja eszembe, így látatlanban. Meglátjuk... egyszer dvd-n is kiadják :)

a cikket egyébként innen (http://www.sg.hu/cikkek/88880/a_fekete_ruhas_no_vegre_egy_jo_horror)  másoltam át, találhattok képeket és a 89-ben készült filmet is (angol nyelven).

A fekete ruhás nő - Végre egy jó horror!

2012. április 9. 13:00, hétfő - Szekeres Viktor

Nem meglepő, de 2012 első hónapjainak egyik legjobb filmje nem Hollywoodból, hanem Angliából érkezett. Az már annál inkább, hogy egy gótikus horrorról van szó.

Vannak tények, amikről nincs értelme vitázni: ki tudja miért, a horrorfilmes műfaj ismét meghalt a mozikban. A 90-es években már volt egy ilyen időszak, amelynek a Sikoly a maga ironikus és intelligens megközelítésével (szereplői horrorokat ismerő tinik voltak) vetett véget és szabadított rá világra jobb, de inkább rosszabb rengeteg kaszabolós filmet. Azóta a slasher műfaja helyett a kísérteteket jöttek inkább divatba, valamint a rejtett kamerák, de mindezek ellenére 2011-ben szinte alig akadt horror a mozikban. Fura ellentmondás, hogy ami mégis bemutatásra került, az zömében sikert aratott, s nem csak azért, mert viszonylag olcsó műfajról van szó és a filmekbe való befektetés megtérülése garantált.

Az idei év például rögtön egy kirobbanó horrorsikerrel kezdődött, Az ördög benned lakozik (The Devil Inside) 33 millió dollár bevételt termelt egy hétvége alatt Amerikában. Azonban utána kiütközött rajta a tipikus "horrorbetegség": a 33 millió dolláros nyitóhétvégét követő két hónapban mindössze további 20 milliót tudott szerezni, ami jelzi, hogy a filmet a marketing vitte sikerre és nem a minősége. Az ilyen "sikerek" pedig hiába zajosak és jövedelmezőek, hosszabb távon kontraproduktívak, hiszen a néző egyszer vagy kétszer belelép az efféle csapdákba, de harmadjára már nem biztos. Így a későbbi, esetlegesen jól sikerült filmek szenvedik meg gyenge elődjeiket.

Az ördög benned lakozik (és a pár hete csendben megbukó, "egy snittes" Silent House) mellett mindössze egy horror került bemutatásra Amerikában az októberi Paranormal Activity 3 óta, mégpedig egy angol film, A fekete ruhás nő (The Woman in Black) - és kellemes meglepetést okozva az abszolút sztármentes alkotás sikernek bizonyult, Angliában egyenesen minden idők legsikeresebb angol horrorja lett. (Igaz, ami igaz, a főszereplő a Harry Potteres Daniel Radcliffe, de az Alkonyat-filmek hatalmas népszerűségnek örvendő színészei is megmutatták más filmjeik bukásával, hogy csak a nevük nem alkalmas sok néző szerzésére.)

A fekete ruhás nő elvileg egy feldolgozás, hiszen egy 1989-es angol tévéfilm már készült ilyen címmel, de valójában inkább Susan Hill 1983-as rémregényének adaptációja - a két film rengeteg mindenben különbözik. (A regényből ráadásul színdarab is készült 1987-ben, melyet 25 éve folyamatosan látszanak Londonban.) A XX. század elején játszódó történet szerint egy fiatal ügyvéd érkezik egy angol falucskába, hogy megpróbáljon eladni egy örökösök nélküli házat. E célból jóformán beköltözik az ódon épületbe, hogy elolvassa az ott található feljegyzéseket. S ahogy az lenni szokott, furcsa dolgokra lesz figyelmes.

Nem köntörfalazunk, hiszen már az alapsztoriból is látszik, hogy A fekete ruhás nőt már százszor láttuk. Ugyan ezúttal ismét mások a karakterek, mások a motívumok és más események zajlanak, de egyértelműen a klasszikus kísértetfilmek alapjaira építkezik James Watkins rendező, aki előző filmjével, az Eden Lake - Gyilkos kilátásokkal megmutatta, hogy nem feltétlenül az alaptörténet a fontos, hanem a kivitelezés. Márpedig A fekete ruhás nő kivitelezése elsőrangú, Watkins remek hangulatot teremt, amire nagyszerűen rásegít maga a táj, a századeleji díszlet, valamint a világ összes fájdalmával az arcukon játszó színészgárda. Sehol egy csepp humor, minden sötét és lehangoló, még a gyerekek sem igazán hoznak a karakterek életébe vidámságot - jellemző, ahogy még a főhős gyereke is mindig lefele görbülő szájjal rajzolja le apukáját.

A fekete ruhás nő megérdemelten lett siker, cseppet sem meglepő, hogy Angels of Death címmel már készül is a folytatása, mely 40 évvel később játszódna. A siker pedig nem azért megérdemelt, mert roppant eredeti sztorit látunk, hanem mert jól összerakottat. Azon persze lehet vitatkozni, hogy inkább helyenként ijesztő vagy valóban félelmetes-e a film, de mi amondók vagyunk, hogy az ijesztgetések és a baljós atmoszféra (amit nem könnyű megteremteni) elegyével az elmúlt hónapok legrémisztőbb horrorja született meg.

A fekete ruhás nő természetesen kötelező a horrorrajongók számára, nem csak azért, mert jól sikerült, hanem mert olyan kevés filmet láthatnak a műfajból moziban, hogy akár egyet kihagyni is vétek lenne. Kötelező azoknak is, akik például korukból adódóan nem láttak még kísértetházas horrort, hiszen számukra újdonság lesz a sztori, de persze legjobban azokra fog hatna a film, akik azért nem néznek horrorokat, mert félnek rajtuk, holott éppen ez lenne a lényege a műfajnak, nem? Irigyeljük is őket, hiszen ki ne szeretne rettegni egy többé-kevésbé kontrollált környezetbe?

A fekete ruhás nő (The Woman in Black)

színes, feliratos, angol horror, 95 perc, 2012

16 éven aluliak számára a megtekintése nem ajánlott

rendező: James Watkins
forgatókönyvíró: Jane Goldman Suzan Hill regénye alapján
producer: Richard Jackson, Simon Oakes, Brian Oliver
operatőr: Tim Maurice-Jones

szereplők:
Daniel Radcliffe (Arthur Kipps)
Ciarán Hinds (Mr. Daily)
Janet McTeer (Daily felesége)

Egy világ halála

Egy világ halála

Ma, amikor felkeltem úgy gondoltam, hogy ez a nap is olyan lesz, mint a többi.

Hát nem olyan lett.

Azt hallottam valahol, hogy azok a napok lesznek igazán különlegesek, amelyek teljesen átlagosan indulnak: felkelsz, elvégzed reggeli teendőidet, elbuszozol a munkába, dolgozol és a nap folyamán, vagy a végén beüt valami. Valami, ami akár lehet jó is, lehet rossz is.

Na hát nekem beütött ez a valami, és naná, hogy tönkre tette a napomat!

Reggel felkeltem, elvégeztem reggeli teendőimet, elindultam a munkahelyemre.
Nyugodtan sétáltam az utcán – magamat meghazudtolva, buszozás helyett (Még ilyet!) – a téli hideg az arcomba csípett, a sálamat az államra igazítottam, hogy legalább azt védjem a hidegtől.Kis híja volt, hogy odaérjek a munkahelyemre, csak egy zebra választott el tőle.

Csend volt, így nem néztem szét, gondoltam, hogy nem jön semmi.

Tévedtem.

A következő pillanatban már csak azt láttam, hogy a busz, amin ülnöm kellett volna, felém tart, majd elsötétült minden.

Képes volt épp Ez a busz tönkre tenni a napomat, egy világ halt meg bennem!

2010. 08. 04. Szerda

---

Sajnos a tabulátor itt nem működik, pedig azzal jobban néz ki, enterrel oldottam meg a dolgot, remélem nem lett nagyon széthúzva a folytonosság, és így is élvezhető:)

Egypercesem. Állítólag – bár én annyira nem vagyok biztos benne –, kicsit Örkényes beütése van, de ezt döntsétek el ti! A békéscsabai Ifjúsági Ház Művészeti Olimpia nevezetű egy hetes Alkotótábora alatt készült, enyhe erőszakos ráhatással volt rám Elek Tibor (a Bárka – irodalmi folyóirat – kritikusa) és Farkas Wellman Éva (író, költő).
Az volt a feladat, hogy találjunk ki egy olyan címet, ami sokat sejtet, majd írjunk rá egy egyperces novellát, aminek a végén a cím szerepel csattanóként.

Még volna mit fejlődnöm szerintem, bár saját alkotásával az ember mindig elfogultabb :)

Nyusziii

Ezt a képet az imént találtam, és muszáj megosztanom, mert meghalok olyan éédes! Éppen ezért mindenkinek látnia kell :)

Mintha csak magamat látnám XD

Ezt azért kicsit megmagyarázom. Mielőtt a párommal egymásra találtunk, megfogadtam, hogy ha lesz valakim nem engedem neki sem, hogy valamilyen állatos beceneven szólítson, mert valahogy lekicsinylőnek éreztem/érzem (kicsit) most is. Egérke? Mi vagyok én rágcsáló? Cica? Lehet, hogy sokszor nyavajgok, de azért nem kéne. Bogárka? Kösz, de kitinpáncélt sem növesztettem még. Felsorolhatnék még jó pár állatos becenevet, de most nem erről akarok írni.

Nu, mindegy! A lényeg, hogy megfogadtam magamban, hogy ezt jó előre leszögezem, akárkivel kerülök is össze.

És ahogyan azt Móricka elképzelte! Összejöttem Janimmal, és erre mi történik?

Sosem találjátok ki! Nyúlnak kezdett el szólítani, és mindezt miért? Fogalmam sincs, már nem emlékszem, csak arra, hogy egy buszon ültünk egymás mellett és dumáltunk és valamit nem mertem, gyáva voltam, mint a nyúl. Ő meg a fejébe vette, hogy ezzel fog idegesíteni, és bejött neki! Persze vigyorogtam közben, de akárhányszor kimondta nyúl, én belül kiáltoztam hogy nee! És én minél inkább megpróbáltam arról lebeszélni, hogy nyúlnak szólítson, ő annál inkább csinálta! Az sem jött be, hogy próbáltam úgy tenni, mintha meg sem hallanám (tudjátok, fordított pszichológia). Na, hát ez rá valamiért nem hat (illetve ez sem). Ha valamit a fejébe vesz...

Lényeg a lényeg, hogy én azóta nyúl vagyok, vagy nyuszi, és már nem idegesít (annyira), magamra vettem, azonosultam vele. Szörnyű dolgokra képes néhány hónap együttlét valakivel (illetve most már egy év).

És úgy képzeljétek el, hogy ha valami olyasmit nézünk akkor máris jönnek a továbbfejlesztések! Egyszer például a Vampire Diaries-t néztünk és az egyik szereplőről kiderült, hogy vérfarkas (nem árulom el ki, mert lehet, hogy valaki még nem tart ott), erre ő gonoszkodó, örömteli hangon megszólal: véérnyúúl!

Egyébként a képet a http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/77576/kocsis-tibor/lasd-a-csodat-zeneszoveg.html oldalon találtam. Ugyan annyira nem kedvelem Kocsis Tibit, de ez a száma egyből a szívemhez nőtt. Itt meg is hallgathatjátok, ha netán érdekel :)

Cofotka voltam ;-)

"Új" kezdetek

Hogy miért új? Mert nem itt kezdtem a blogolást, a blogger.hu-n kezdtem bele először az írogatásba, és onnan másoltam át a dolgokat ide, mert ez a fajta jobban tetszik, és azoknak is blogspotja van, akiket követek. Többnyire. Először át akartam exportálni, de a blogger nem adott lehetőséget arra, hogy ezt megtegyem, míg itt erre is van lehetőség. Aztán Ostika barátnőm is elkezdett blogolni, és mivel neki nem volt lehetősége arra, hogy feltöltse az írásait a blogra, engem kért meg, hogy rakosgassam fel a dolgokat a blogjára. Hamar megismerkedtem hát ezzel a fajtával és sokkal inkább tetszett, mint a másik, és most itt vagyok.
Most kicsit arról is írok, mit is találhattok itt: az oldalam széles körben fog foglalkozni a világ dolgaival, legyen az egy hír amit olvastam, egy film amit láttam, vagy egy zene amit hallottam. De mivel imádok írni (ezt a bemutatkozásomban olvashattátok), valószínűleg egy-két novellámmal is megismerkedhettek majd (jelenleg nincs is több).


Remélem jól szórakoztok majd!


Cofotka voltam ;-)

Bemutatkozás

Bemutatkozás? Akkor ide illene írnom valamit magamról ugye? Hát legyen, a fenti (illetve lenti) kis szösszenet remekül jellemzi egy részemet, de természetesen nem teljes, főleg azért mert az illető aki írta, nem ismert még annyira, mint most (az írás után talán egy évvel, de lehet, hogy többel - már nem emlékszem -, összejöttünk és azóta is együtt vagyunk). És itt máris jöhetne jellemzésem egyik pontja, miszerint hadilábon állok az évszámokkal, nem tudnám például megmondani, hogy mi történt a két évvel ezelőtti nyáron, csak ha tudok hozzá eseményt kapcsolni, de ez a pont nem most jön :)

- barna színű kezelhetetlen hajam van: se nem egyenes, se nem göndör, még mindig próbálok megbarátkozni vele.

- Március 12-én születtem, ami azért tök jó, mert közel van március 15-éhez.

- Halak vagyok, és imádok az lenni, minden hülyeségével együtt (ez vagyok én).

- az igazi nevem Nóri, amit korábban nagyon utáltam, de azóta benőtt a fejem lágya és arra is rájöttem, hogy keresztanyukám adta édesanyámnak a tippet, akit imádok (mindkettejüket, hogy pontos legyek [még az a képeslap is megvan, amin felsorolta a lehetséges neveket]).

- a középső nevem Ilona: szintén utáltam, de megszerettem és a gyerekemnek is ez lesz az egyik neve (anyukám és nagymamám tiszteletére).

- egyik kedvenc becenevem az Icus (a középiskolai számtech tanárom aggatta rám, irtó jó fej a pali [igazából Sanyi :D])

- lány létemre 41 - 42-es lábon élek (a cipők származásától és számozásától függ) a 40-es cipőt is magamra tudom erőszakolni.

- rájöttem, hogy szeretek futni (pedig régen gyűlöltem a testnevelés órákat)

- bicajozni is imádok (20 km, csak szélben irtó fárasztó, és rossz biciklivel).

- kemény gerincferdülésem van,

- nem ártana egy fogszabályzó sem.

- imádok olvasni a Harry Potter óta (amire a legjobb barátnőm vett rá) először baromságnak tartottam, de elolvastam, és azóta függök tőle.

- a cigarettától nem függök, és büszke vagyok rá.

- szerelmes vagyok a barátomba, de néha megőrjít! Áááááá!!! :D

- utáltam a sulit, amíg járni kellett,

- amíg nem jártam, azért utáltam, mert nem járhatok.

- imádom a plüssöket, kölönösen egyet: egy vajszínű cicáról van szó. Most is vele alszom, kivéve amikor a páromnál töltöm az időt.

- zene terén mindenevő vagyok, de nagy kedvencem Ákos, Michael Bublé, a 80-as 90-es rock és még egy-két Backstreet boys szám is, valamint egy-két jazz, latin és blues számot is szeretek

- sorozatok terén még inkább mindenevő vagyok (Supernatural, NCIS, Friends, Stargate sorozatok minden mennyiségben, csak hogy a legjobbakat említsem)

- és ha már zene és sorozat, legyen könyv is: Harry Potter (akár ezerszer), A Megmentő és A Bankár és jobb fanfictionok a kedvenc sorozataim, könyveim kapcsán. Álomjáró Leva történeteit is imádom.

- régen szerettem a Twilight-sagat, de aztán rájöttem, hogy túl nyálas az én ízlésemnek (a Vámpír Naplókat azért nézem, bár kissé az is lightos - a könyvek szerintem nagyon gázak)

- előnyben részesítem a természetfelettivel foglalkozó témákat

- kedvenc alakjaim: Perselus Piton, Castiel, Jack O'Neill és Rodney McKay

- kedvenc íróim, költőim: J. K. Rowling, Kazinczy Ferenc, Lakatos Dóra (Keliea), Petőfi Sándor, Frei Tamás

- kedvenc médiaszereplőim: Frei Tamás (megint C:), Friderikusz Sándor, Bochkor Gábor, Velti László (olyan cukik, és jók abban, amit csinálnak, és imádom a hangjukat C:) D. Tóth Kriszta, Al Ghaoui Hesna (rájuk is igaz a zárójeles rész)

- gyűlölöm az emberi hülyeséget, és a beszűkült látókört

- és a pletykalapokat, reklámokat, a celebeket

- valamint a szembeszelet, és a lassúságot

- utálom, ha idős nénik biciklivel a kerékpárút közepén beszélgetnek, miközben én mennék (rohannék) a dolgomra.

- sajnálom megenni az állatokat, de nem tudom megállni, mert a hús-félékért odavagyok.

- vannak tyúkjaink és, ha valamelyiket levágjuk, mindig elköszönök tőlük. Sokáig szomorkodom miattuk.

- az egyik gatyás tyúkot Követő rakétának neveztük el (vajon miért?)

- 8 db macskánk van, az egyiket Bandikának hívják és lány.

- bevallottan nézem a Jóban Rosszban c. magyar sorozatot (kedvencem: Fehér Konrád, egyszerre utálom és szeretem - egyáltalán lehet ilyet?)

- régen katona, rendőr, FBI- ügynök vagy orvos akartam lenni, aki varázsolni tud. Néha még most is :).

- hiszek a túlvilágban, és egy felsőbb hatalomban, de nem Istenben (régen akartam hinni, talán hittem is, de aztán 2001. december 10-én felnőttem).

- az évszámokkal hadilábon állok, de a történelmet ennek ellenére is imádom (azt nem mondtam, hogy jó is vagyok belőle)

- a név-, és arcmemóriám pocsék, valamint a helyesírásom is (főleg a vesszőkkel gyűlik meg a bajom)

- fél méterrel a föld felett lebegek, és senki nem tud lerángatni

- amikor nem vigyorgok, mint a tök, nyavalygok (rinyálok, ha úgy tetszik, de nem szeretem ezt a szót)

- szeretem hitegetni magam

- lusta vagyok

- nem zavar, ha hülyének néznek az utcán, mert idétlenül vigyorgok

- egyébként sem vagyok normális. Bolond és dilis annál inkább, csak hogy pár jellemzőt említsek, de ez sem zavar (Anyukámat annál inkább).

- nem akarok úgy meghalni, hogy nem emlékszem ki vagyok, és kik voltak azok, akiket szerettem. A fulladásos halál sem nyerné el a tetszésem, vagy az, hogy utolsó éveimben ne tudjak gondoskodni magamról.

- irtózom attól, ha valaki szeméhez különféle vágó és szúró eszközökkel közelítenek

- zene nélkül, mit érek én? (egyébként nem tudok énekelni)

- szeretnék megtanulni gitározni és táncolni

- régen furulyáztam, pedig hegedülni akartam

- imádok írni

- az idősebb pasikhoz jobban vonzódom (nem az 1000 éves tatákhoz), de 10 év még nem akadály

- sokszor visszaváltozom gyerekké (így könnyebb az élet)

- nem szeretek bántani másokat, de sajnos túl sokszor sikerül (főleg akiket szeretek)

- általában próbálok segíteni mindenkin, akkor is ha nem nagyon akarják

- csendes megfigyelő vagyok…

- ezért sokan azt hiszik, nem értem miről beszélgetnek, vagy hogy nem veszem észre, hogy rólam beszélgetnek, csak azért mert hallgatok a témában. Tévednek. De általában meghagyom őket ebben a hitben és előfordul az is, hogy direkt nem szólalok meg.

- egy emberről biztosan tudom, hogy tudja, hogy nem így van. Őt tisztelem és becsülöm. Jó barát.

- lételemem a nevetés és a napfény

- a világ legkedvesebb személye számomra a bátyám volt

- imádom az unokatestvéreimet: Timit, Tündit és Tamit. Valamint keresztapát és keresztanyát.

- szeretnék megtanulni szlovákul, olaszul, spanyolul és rendesen angolul is

- és valamilyen harcművészetet is elsajátítanék

- utálom a pénzt, mert többnyire nincs, és így nem tanulhatom meg amit akarok

- világot akarok látni

- hiszek abban, hogy létezik a Földön kívül más élet

- hiábavalónak találom a háborúkat

- szeretem a jó autókat és motorokat (sajnos még nincs jogsim)

- legjobb barátnőm Ostika, akit általános második óta ismerek és szeretek. Másik legjobb barátnőm Ancy. A harmadik Bea, akivel sajnos kevesebbet találkozok, mint szeretném.

- Kedvenc ünnepeim: a Karácsony, a Húsvét és a nyár (számomra az is ünnep).

- imádom a nyári záport, az illatával együtt. Meg úgy általában a vizet (a beázott cipőket már kevésbé).

- szeretem a tavasz virágok illatától terhes levegőjét magamba szívni (most aztán nagyon költői voltam XD)

- nagyon fázós vagyok, most is fázik a lábam (ha hideg van miközben olvasod ezt a bejegyzést).

- imádok enni (mindenfélét, külön kiemelném a gyümölcsöket és zöldségeket [főleg az almát, epret, paradicsomot, paprikát és retket], és a süteményeket) és szerencsére nem látszik meg annyira.

- imádom a kakaót (reggel, délben és este is), de a sima tehéntejet is nagyon szeretem

- szeretem a Star Wars-t (Obi-Wan a legjobb, utána Han Solo)

- rengeteg színészért tudok egyidejűleg rajongani

- bele tudok szeretni egy hangba (Alan Rickman nagyon jó példa erre)

- ó, és ha még nem lenne tiszta egy bazi nagy KOCZKA is vagyok (legyen szó filmről, könyvről, zenéről, vagy internetről). Amúgy otthon nincs internet elérhetőségem.

- és a párom is az (főleg ha az új Star Wars The Old Republic internetes szerepjátékról van szó). Amúgy rendszergazda az iskolában ahol érettségiztem.

Hát azt hiszem ennyi, ha még valami eszembe jut, kiegészítem :)


Cofotka voltam ;)

Cofotka, mint lény

A Cofotkák különös ismertető jegye, a gyakori mosolygás, már-már úgy is tűnhetnek, hogy mindig vigyorognak. Barna hajukat, 1 vagy több copfba fogva hordják, örömüket széles mosollyal, és halk, "Iiiiiiiii" hanggal párosítva fejezik ki. Táplálkozási szokásukat tekintve mindenevők közé sorolhatóak, bár erre a megfigyelések eddig még nem tértek ki, annyi bizonyos, hogy előszeretettel fogyasztanak, csokoládé és édesség alapú termékeket. A Cofotkák, megannyi faj közül egyedülálló módon, több területen jeleskednek, mint például, rajz és költészet. Érdeklődési körük szélességét bizonyítja a klasszikus operai hangzás és a rock vegyítéséből álló zenei formáció, a Nightwish, szeretete is. Viselkedési normái alapján alapvetően barátságos fajták, bár ez eddig sem megerősíteni sem cáfolni nem tudjuk ezen információkat. A faj példányai bárhol felbukkanhatnak, akár ön mögött is, NÉZZEN HÁÁÁÁTRAAA!