Jó régen nem jártam errefelé, és sajnos, vagy nem sajnos úgy tűnik mostanság nem is nagyon lesz rá időm (de úgy látszik, ezt nem nagyon van kinek zokon vennie, a látogatási-ráta eléggé a béka feneke alatt van).
Nagyon sűrű napok, hetek vannak a hátam mögött és még jó pár sűrű hónap vár rám. Nemrég kezdtem szakmát tanulni (nem ez az első), a munkaügyi központ által (csak halkan jegyezném meg, hogy munkát nem voltak képesek találni nekem két teljes évig, bár Magyarországon mit is várhat az ember, meg úgy egyáltalán egy érettségivel nemigen lehet elhelyezkedni itt Békés Megyében) szóval a központ által kerültem bele egy EU által finanszírozott Vendéglátó Eladó képzésbe. Havi 31 ezer Ft-ot kapok (nem túl sok), 90%-os jeggyel utazok és még kaját is venni kell… Na igen, de ne panaszkodjak hiszen végre elfoglalom magam, aminek örülök is és talán még előre is léphetek az életben, ha végeztem. Akár még külföldre is kimehetek (csak tanuljak meg angolul). Aztán jöhet az álom iskola, ahol végre kitanulhatom az újságírás csínját-bínját. Hát igen, álmok azok vannak bőven, csak aztán sikerüljön is elérnem őket… :)
Szóval most nem fogok ráérni januárig, néha-néha van csak szabadidőm, otthon továbbra sincs internet, és valamikor ugye tanulni meg aludni is kell. Már meg is írtuk az első dolgozatot (kemény 90 oldalnyi anyagból), betelt egy spirál füzet, és most kezdődik a német tanulás, ami nem lesz nehéz, de az én szívem valahogy mégiscsak az angolhoz húz, amit mostanáig sem sikerült elsajátítanom, de folyamatosan nézem a feliratos sorozatokat, hátha ragad rám valami... :D
Ez a kis írás, barátnőm, Hajni (vagy ahogy a címkén is láthattátok Aurorae) agyából származik, aki egyébként szintén szokott irogatni. Tanítónőnek készül és ez egy beadandó házidolgozata. Érdemes elolvasni, és aki nem is van oda túlságosan az olvasásért, annak sem lesz megerőltető, szóval hajrá!
A Finn és a magyar oktatási viszonyok
összehasonlítása, avagy: Mit tudnak,
amit mi nem?
Összehasonlító pedagógia
Készítette:
Sándor Hajnalka
Dolgozatom témája a finn oktatási rendszer, ezen belül a finn anyanyelvi nevelés, összehasonlítva a magyar viszonyokkal. Ez a téma akkor kezdett foglalkoztatni, amikor a szakdolgozatomhoz kerestem előzetes kutatásokat – lévén a finn nyelv rokonságban a magyarral – illetve amikor az Európai Unió tagországai közül Finnországról kellett beszámolót tartanom csoporttársaimnak.
A finn és a magyar iskolarendszer
Finnországban a gyermekek 6-7 éves korban iskolai előkészítőbe járhatnak, ezt minden önkormányzat köteles biztosítani. Az előkészítő nem kötelező, ennek ellenére a finn szülők igénybe veszik. A finn iskolarendszer az ún. comprehensive school típusba sorolandó. A gyermekek 16 éves korig tankötelesek, tehát 1-9. osztályig kötelezően iskolába járnak. Ebből az első hat évfolyamon folyik az alapfokú oktatás, ekkor minden, vagy majdnem minden tantárgyat ugyanaz az osztálytanító tartja a gyermekeknek. A 7-9. évfolyam az alsó középfokú oktatás időszaka. 16-19 éves korukban a tanulók kétféle oktatás közül választhatnak. Egyik a felső középfokú oktatás, ennek végén 19 éves korukban érettségit tehetnek, érettségi után pedig bármelyik skandináv országban mehetnek felsőoktatásba: egyetemre vagy főiskolára. A másik választható út a szakképzés, szakirányú oktatás. Egy harmadik út pedig a munkavállalás, de ezt viszonylag kevesen választják. Magyarországon a gyermekek 18 éves korukig tankötelesek. Az iskolai előkészítés az óvodában folyik. Ez csak a gyermekek 6-7 éves korában kötelező. Az alapfokú oktatás 1-8. osztályban folyik. A középfokú oktatás 9-12. évfolyamokon történik, ez lehet gimnázium vagy valamilyen szakképzés. Érettségit a magyar diákok 18 évesen tehetnek, ezután mehetnek főiskolára, egyetemre, azaz felsőoktatásba.
Az olvasástanítás Finnországban és Magyarországon
A finn ABC 22 betűt tartalmaz. Ez jóval kevesebb, mint nálunk, ennek ellenére a gyermekek és tanítók számára jóval több idő áll rendelkezésre az írás és olvasás elsajátításához. A finn gyermekeknek az első négy évben kell jól megtanulniuk olvasni. Fontos náluk az olvasás megszerettetése, például szülői klubokat szerveznek, ahol azt tanítják meg a szülőknek, hogyan szerettessék meg gyermekeikkel az olvasást. Segítségükre szolgál az igen jól fejlett könyvtárhálózat is: a közkönyvtárakkal nem rendelkező kis településeken könyvtárbuszok, utazó könyvtárak működnek, ahonnan úgyanúgy kölcsönözhetnek könyveket, mint egy közkönyvtárból, és minden más könyvtári szolgáltatás is igénybe vehető. Szintén nagyban elősegíti az olvasás tanítását, hogy az idegen nyelvű filmeket csak a legfiatalabb (3-6 éves) korosztály számára szinkronizálják. Az idősebbeknek szóló filmeket mind a mozikban, mind a televízióban finn és svéd felirattal látják el. Ez nem csupán az olvasási technika, szövegértés és helyesírás terén nyújt segítséget, hanem az idegen nyelv elsajátításában is. A magyar ABC 42 betűből áll. Az első két osztályban folyik az alapok rögzítése, ezek megszilárdítása pedig a harmadik és negyedik évfolyamon. Nálunk – mint azt tapasztalhatjuk – nem terjedt el a feliratozás, szinte minden film szinkronizált, könyvtárhálózatunk véleményem szerint fejletlen, még ha a finn rendszert figyelmen kívül hagyom is. A kisebb településeken viszonylag kevés könyvtári szolgáltatás vehető igénybe, az elérhető állomány pedig sok esetben szűkös, akár kritikán alulinak is mondhatnám. Lakóhelyemen, Kondoroson például a közkönyvtár rendelkezésére álló anyagi keretet még szűkösnek sem mondhatnám, a tavalyi évben az is problémát jelentett többek között, hogy a negyedik osztályosok új kötelező olvasmányait (Louis Sachar: Bradley, az osztály réme) kellő példányszámban beszerezzék. Mindezen felül könyvtárjaink látogatottsága igen alacsony a gyermekek körében (10-20%), míg a finn adatok szerint a gyermekeik 44%-a rendszeres könyvtárhasználó.
A tankönyvek
A finn gyermekek számára az állam ingyenesen biztosítja az iskolai tankönyveket. Ezek a könyvek az év végén vagy a könyvtárba, vagy – ha kiváló állapotban maradtak – egy másik gyermekhez kerülnek. A használt tankönyvcsaládot minden iskolában az intézmény vezetője határozza meg egységesen minden évfolyamon, ezen változtatni tanév közben nem lehet. Magyarországon a tankönyveket csak ott biztosítják ingyenesen, ahol az önkormányzatok biztosítják ennek finanszírozását, illetve a nagycsaládosok és egyedülálló szülők gyermekeinek számára biztosított az ingyenes tankönyv (vagy részlegesen támogatott tankönyvvásárlás). Nálunk a pedagógus döntheti el, hogy milyen tankönyvből és hogyan tanítja a gyermekeket. A tanév közbeni tankönyvváltás lehetséges, amennyiben az iskola vállalja ennek finanszírozását. A finnek évek óta az élen állnak a PISA-felmérések eredményei szerint, míg Magyarország igen hátul áll a rangsorban. A szövegértésben elért eredmények okait a Finn Olvasástársaság (FinRA) 13 pontban jelölte meg. Ezek a következők:
A finn iskolák egymáshoz hasonló színvonalúak, nincsenek gyenge iskolák.
Az iskolák működésében és mindennapi életükben is minimálisak a különbségek.
15 éves korukig a diákok ugyanabba az iskolába járnak, csak ezután választanak másik oktatási intézményt.
Nagy az érdeklődés az olvasás iránt, különösen a lányok között. A fiatalok rendszeresen olvasnak újságokat, amelyekre a legtöbb családban előfizetnek. Csak a legkisebbeknek szóló televíziós programokat szinkronizálják, a többi feliratos.
A gyenge olvasó gyerekekre fokozattan ügyelnek, nem hagyják lemaradni őket az iskolákban.
A speciális oktatás nagyon hatékony. Az elsőtől a kilencedik osztályig gyerekek minden iskolában részesülhetnek speciális oktatásban az írás, olvasás, kiejtési és nyelvi problémák területén. Az angolt és a matematikát kis csoportokban vagy egyedül is tanulhatják. Ha szükséges, néhány diáknak olyan egyénre szabott tantervet készítenek akár több tárgyból is, amely a tanulókat saját képességükhöz igazodva fejleszti.
A számítógép ésszerű használatával javul a fiúk olvasási képessége.
A könyvtári hálózat (akár könyvtárbusz is) hatékonyan működik, ezek használatára az iskolában felkészítik a diákokat.
Minden nap ingyenes meleg ételt kapnak a gyerekek az iskolákban
A gyerekek fejlődését a terhességtől kezdve iskolába kerülésükig több szempontból is figyelemmel kísérik, így korán felfedezik az olvasási nehézségekre utaló figyelmeztető jeleket.
Betegség vagy különböző vizsgálatok esetén iskolai védőnő áll rendelkezésre (pl. szemvizsgálat). Térítésmentes orvosi vizsgálatokat évente legalább háromszor tartanak.
Az iskolapszichológus szintén térítésmentesen áll a gyerekek rendelkezésére.
A gyerekek képességeit ötéves korukban vizsgálják, szükség esetén az iskola megkezdése előtt is ingyenes speciális fejlesztési programot kínálnak számukra.
Ha végigolvassuk ezeket a pontokat, lényeges különbségeket tapasztalhatunk a magyar közoktatási intézményekhez viszonyítva. Már az első pontnál láthatjuk az eltérést: Magyarországon a kutatások szerint az iskola színvonala függ a település típusától és méretétől is: a falusi iskolákban a felmérések szerint a tanulók teljesítménye átlagosan gyengébb, mint a városi iskolákban tanuló gyermekeké. A harmadik pontot én kiegészíteném azzal, hogy a gyermekekkel 12 éves korukig, azaz hat évig ugyanaz a pedagógus foglalkozik, míg nálunk legjobb esetben is csak az első négy évfolyamon azonos a tanító, ötödik osztálytól már tantárgyanként más-más pedagógus foglalkozik a gyermekekkel, ez véleményem szerint nagy törést okoz a gyermekeknél. Ide venném azt a tényt is, mi szerint a magyar iskolákban ötödik osztálytól szinte teljesen megszűnik a szövegértés tanítása – fejlesztése, míg Finnországban a kilencedik évfolyam végéig szerepel a tananyagban. A 6. ponttal kapcsolatban annyit jegyeznék meg, hogy véleményem szerint ezen a téren is van mit fejlesztenünk, a kisebb települések iskoláiban nincs, vagy csak elvétve van meg a lehetőség a tanulók speciális, egyéni fejlesztésére, ennek okai az anyagiakban keresendők: nincs miből finanszírozni. A számítógép ésszerű használata véleményem szerint csekély mértékben van jelen a magyar gyermekek körében. A számítógépet legtöbb esetben csak játékra használják (nem mellesleg életkoruknak nem megfelelő játékokkal játszanak), és bár vannak forgalomban fejlesztő játékok, ezek beszerzése költséges, és sok szülő sajnálatos módon egyszerűen nem foglalkozik azzal, hogy mit csinál a gyermeke, amíg „nincs útban”. A könyvtárainkról az előzőekben már szóltam, ezt kiegészíteném azzal a ténnyel, hogy az elektronikus úton történő információszerzés mindinkább háttérbe szorítja a papíralapú információhordozókat, a szórakoztató irodalomról pedig ki merem jelenteni, hogy a magyar fiatalok körében az olvasás „nem divat”. Az ingyenes egészségügyi szűrések hazánkban is jelen vannak, azonban az esetleges elváltozások, betegségek korrigálása – kezelése jelentős anyagi hozzájárulást követel a szülőktől, legyen szó akár hallási / látási probléma korrigálásáról, akár képességzavarról. A mindenki számára biztosított ingyenes étkezési lehetőség a legtöbb közoktatási intézményben nem biztosított. És míg a finnek nagy gondot fordítanak a gyermekek lelkiállapotára is, minden iskolában alkalmaznak ingyenesen igénybe vehető iskolapszichológust, Magyarországon erre nem igen láthatunk példát. Elmondható, hogy míg nálunk a tanítási módszerek hatékonysága, a pedagógusképzés rendszere és az anyanyelvi nevelés szemléleti problémái állnak az olvasáspedagógia középpontjában, addig Finnországban a mellékesnek tűnő háttértényezőket tartják a siker kulcsának. Eredményeiket látva érdemes eltűnődnünk az ő látásmódjukon. Az én meglátásom az, hogy nem elég, ha az egyes pedagógusok, intézmények nézőpontja, alkalmazott módszerei és eszközei a gyermekek fejlődéséhez vezetnek, ezeket központilag kell megoldani, illetve finanszírozni. A tisztelt Országgyűlésnek pedig nem az oktatáson (és egészségügyön) kellene spórolnia, hanem ellenkezőleg: anyagi hozzájárulással támogatni a közoktatást, hogy a legújabb eszközök (pl. interaktív tábla) minden közoktatási intézmény számára elérhetőek legyenek, továbbképzést biztosítani a pedagógusok számára, hogy ezeket a korszerű tanulást-tanítást segítő eszközöket használni tudják, és általánosságban biztosítani az oktatás-nevelés minőségének fejlődését, és az eredmények javulását. Köszi, Hajni, hogy megoszthattam :)
Nos, mint a bemutatkozásomban már olvashattátok, nagy kedvencem a Supernatural című sorozat (magyar adókon Odaát címen fut). Főleg azért tetszik, mert kicsit sötét, kicsit horrorisztikus, remek poénok vannak benne, és egyébként is imádok mindent, ami kicsit is természetfeletti, a jó pasikról ne is beszéljünk.
Nagy kedvencem Dean, mellette pedig Castiel. Imádom azt a fickót, és imádom a poénokat, amik az angyalságából származnak. Sajnos mostanság ritkán bukkan fel, de legalább tudom, hogy még él, annak ellenére, hogy elég pocsékul van...
Na, de most rátérek a lényegre, nemrég egyhuzamban megnéztem az összes évadot, amit még nem láttam, mert egy bizonyos csatorna nem szinkrozinálta és vetítette le. Azóta akkor nézem, amikor kijön új rész külföldön, felirattal (megjegyezném, hogy eredeti hangokkal sokkal jobban élvezem, és mostanra inkább zavar a szinkron, Castielnek el sem tudnék képzelni jó szinkront, annyira különleges Misha hangja, hogy nem is szándékozom megnézni azzal, ha valaha veszik a fáradtságot és megcsinálják), és most az általam legutóbb látott remek részről beszélnék.
Először is egy kis ismertető, aki nagyon le van maradva, vagy nem ismeri a sorozatot, annak nem sokat mond: Dick Roman megszerzi Frank merevlemezét, amely érzékeny információkat tartalmaz a Winchesterekről és átadja egy gyanútlan, ugyanakkor brilliáns hackernek, Charlienak (Felicia Day), és azt mondja neki, hogy 48 órája van feltörni a tűzfalat vagy ki lesz rúgva. Sam és Dean megtudják, hogy Dick megszerezte a merevlemezt és megkezdődik a hajsza, hogy még azelőtt Charliehoz érjenek, hogy az feltörné a kódot. Eközben Bobby (Jim Beaver) megpróbál segíteni a testvéreknek, de a harag, amit Dick iránt érez amiatt, amiért megölte őt, az útjában áll.
Dick és Pete (utóbbi Charlie főnöke... volt)
Charlie
Nem is nagyon értem, hogy tudnak még ilyen jó részeket írni, azt gondolná az ember, hogy hét év és egy rakatnyi angyal után, már nem lehet újat mutatni, és mégis. A sorozat még mindig izgalmas, és a Leviatánok is remek ötletnek bizonyultak, nem fáradt el, ahogy House, aki már kissé tényleg kivan a sok vicodintól. El sem tudom képzelni, hogy meddig fogják még bírni, én mindenesetre nem unom és mindig izgalommal várom az új részeket. Ezt a részt is nagyon vártam és már az első képkockák után tudtam, hogy izgi lesz. Charlie figurája imádnivaló volt, tipikus koczka, minden számítógép-őrült, játékfüggő férfi álma, csak épp nem a pasik az esete. Sorozat függő, imádja a Star Warst, a Star Treket, a Gyűrűk Urát és a Harry Pottert. Nem is értem miért kedveltem meg annyira :) Talpra esett és kifogyhatatlan poéngyáros, Winchesterék sohanem létező kishúga – ahogy Dean is mondta. Végig izgultam, nehogy valami baja legyen és Dick el ne kapja, és imádtam amikor a Hermione babával beszélgetett XD
Sajna, ez angolul van, remélem néhányan azért értitek majd :)
Csak azt sajnálom, hogy valószínűleg többet nem fog szerepelni, de hátha a rajongók megkedveli annyira, hogy újra beletegyék, mint Castielt. :)
Végül egy rövidke párbeszéd a részből, Charlie épp megpróbál betörni Dick irodájába és kell neki egy kis löket, Sam segít rajta:
Sam: – Figyelj, ki a kedvenc Harry Potter karaktered?
Charlie: – Hermione.
S.: – Hermione... Hermione megfutamodott, amikor Sirius Black bajba került, vagy amikor Voldemort ostrom alá vette Roxfortot?
Dean: – Komolyan?
S.: – Kussolsz!
C.: – Nem, persze hogy nem.
S.: – Hanem mit csinált?
C.: – Király volt. Gyakorlatilag minden könyvben megmenti Harry-t. Aztán a rossz sráccal...
D.: – Koncentráljunk!
S.: – Tehát király volt, ugye? És te mit fogsz csinálni?
C.: – Király leszek.
S.: – Jó kislány.
Dean Samnek :– Szép volt, kocka-pitány! Ezt a részletet megtalálhatjátok a lenti kis videóban az 1:47 - 2:34-es intervallum között ;-)
(Köszönöm Deinonak és Falatkának a lefordított feliratot, ahonnan a fenti párbeszédet kölcsönöztem, az epizódismertetőt innen kölcsönöztem, minden ezzel kapcsolatos jog az oldal szerkeztőjét illeti.)
