Ez a kis leírás nagyon körülményesen került elétek, jól megszenvedtem vele. Na nem az írással, hanem azzal, hogy feltöltsem a blogra. Egy másik történetem is kárba veszett emiatt. Történt ugyanis, hogy a novellát, valamint ezt az ismertetőt otthon írtam meg 2007-es Word-ben, azonban a páromnál nincs csak 2003-as Word és nála nem tudtam volna megnyitni a dokumentumot. Mivel otthon nincs internetem, csak nála tudom szerkeszteni a blogomat, kivéve egy-egy rövidebb bejegyzés eseténél, amit a könyvtárban is meg tudok írni (ami a héten zárva volt).
Na mindegy. A lényeg, hogy megírtam ezt a történetet és beleillesztettem egy másik dokumentumba, ami azzal a bizonyos 2003-as Worddel készült, úgy gondoltam, majd nem simán mentéssel, hanem mentés máskénttel fogom elmenteni, merthogy nem egyszerűen csak beillesztettem ezt a szöveget az eredeti elé, mögé, mellé stb, hanem a hülye idióta fejemmel jól kivágtam a több mint 200 oldalnyi regényt és az alábbit illesztettem a helyére. Azonban véletlenül nem a mentés másként gombra, hanem a sima mentésre kattintottam, így a 200 oldalas regény helyére bekerült a tíz oldalas novella. Természetesen máshová nem volt elmentve a teljes dokumentum, csak a fele. Ez a jó hír, mert így nem az egészet, csak a felét kell megírnom újra a történetnek.
És mi ebből a tanulság?
Egy: tartsd be a számítástechnika három legfontosabb szabályát!
1. szabály: Mentsd el a dokumentumot, képet stb.
2. szabály: Mentsd el a dokumentumot, képet stb. egy másik helyre is.
3. szabály: és… hmm, mi is a harmadik? Ja, igen! Mentsd el a dokumentumot, képet stb. egy harmadik helyre is!
Kettő: hallgass a megérzéseidre! Én nem hallgattam rájuk, és jött az idegbaj. Pedig esküszöm, gondoltam is rá, hogy talán nem a regényem helyére kéne beilleszteni az új novellát. Bukta.
Három: egy idióta vagy, amiért nem tartottad be az első két instrukciót, most viseld a következményeket!
És akkor jöjjön a novellám nem túl rövid ismertetője:
Nemrég Ákos dalának hatására születtek meg a fejemben egy novella körvonalai. Annyit tudtam csak, hogy a dalról – Méreg –, a Supernatural c. sorozat jut eszembe és azon belül is Sam Winchester. Nem ő a kedvencem, jobban kedvelem Deant és Castielt, de úgy éreztem, muszáj kiírnom magamból. Hetekig gondolkodtam azon, hogy hogyan írjam meg, milyen legyen majd a befejezés, milyen stílusban íródjon, hogy tegyek-e bele szövegrészletet Ákos dalából. Feltett szándékom volt, hogy így tegyek, de fogalmam sem volt, hogy hogyan, úgyhogy szó szerint nincs is benne. Ha beleteszem, azt mindenképp Sam szemszögéből kellett volna, de végül a novella első fele egy egészen más szemszögből született meg.
Aki nem ismeri a sorozatot, annak sem a fenti szöveg, sem a novella nem fog sokat mondani, így úgy döntöttem, írok egy kis ismertetőt.
A Supernatural két fiatal fiúról szól, akik vadászok. Vadásznak, de nem ám olyasmikre, mint egy átlag vadász (őzikék, szarvasok meg macik) sokkal durvább dolgokra. Olyanokra, amik csak a mesékben, mondákban, legendákban léteznek. Vámpírokra – teszem azt, ám most ne Edward Cullenre gondoljatok – úgyis tudom, hogy ő jutott eszetekbe –, őnála sokkal durvábbak ezek a lények, nem csillognak, nem szépek és nem is akarnak „vegák” lenni. Keményen szétcibálják az embert, és csak a fejük levágásával, illetve halott ember vérével pusztíthatóak el. Nem is égnek el a napfénytől, mint Dracula, és a fokhagyma sem ér sokat, esetleg a szentelt víz működik, de ebben sajnos nem vagyok biztos, mert rég láttam azokat a részeket. A keresztet is el lehet felejteni. Szóval ilyenekre vadászik a két fivér, de megemlíthetnénk akár a démonokat, az alakváltókat, a wendigót, a gonosz szellemeket és még más hasonló ínyencségeket is.
Az egész azzal kezdődött, hogy Dean – az idősebbik testvér – elment az öccséhez a Stanfordra, hogy rábeszélje arra, hogy együtt keressék meg vadászat közben eltűnt apjukat, Sam persze nem akarja, ő nem akarja az egész vadászosdit csinálni, ő ügyvéd akar lenni, és nem akar aggódni azért, hogy mikor ugrik ki a bokorból egy vérfarkas. Itt nyomban ki is derül, hogy a fiúk gyerekkoruk óta csinálják ezt az egészet, azután, hogy az anyjukat megölte egy démon – a sárga szemű, a nevét sokáig nem tudjuk meg, de nem is ez a lényeg –, és az apjuk elkezdett vadászni erre a bizonyos lényre, hogy megbosszulja Mary halálát. A fiúk ebben nevelkedtek, az iskolák havonta változtak, állandó lakhelyük nem volt, és folyton olcsó motelekben szálltak meg, valamint olyan sokat voltak úton, hogy már szerintem az egész Földet többször is körbeutazhatták volna, arról nem is beszélve, hogy a pénzüket nem épp legális módon szerzik, mert hát ezért a munkáért nem fizetik meg őket. Az emberek többsége még mindig mesének hiszi a vámpírokat.
Aztán Sammy felnőtt, és úgy döntött, új életet kezd, egyetemre megy és jól össze is veszett az apjával, ám végül csak visszacsöppent a vadászatba, mert a barátnője is meghalt. Az egészben a csavar, hogy éppúgy, mint egykoron az anyjuk. Így Sam csatlakozik Deanhez, hogy együtt keressék meg az apjukat, és a sárgaszemű démont. Közben vadásznak a szokásos embernek ártó lényekre, vitatkoznak, nevetnek, utaznak, ügynöknek, rendőrnek, boncnoknak adják ki magukat, hogy le tudjanak zárni egy-egy ügyet. A csajok jönnek-mennek, a sör, whisky és más italok szépen fogynak, épp úgy, ahogy a kilométerek, vagy nevezzük inkább mérföldnek, ha már Amerika.
Végül sikerül elkapni a démont, igaz nagyon sokáig tart, az apjuk is meglesz, és az évadok múlásával az is kiderül, miért kellett Marynek meghalnia. Annyi kellett volna csak, hogy ne menjen be Sam szobájába. Az akkor még csecsemő Samet akarta megkaparintani ugyanis a démon. A saját vérével itatja meg, és itt jön a lényeg: jó pár évvel később Dean és Sam megismerkedik Rubyval, aki állítja magáról, hogy ő nem olyan hazug picsa, mint a többi démon. A fiúk persze nem hisznek neki, de ő tovább próbálkozik, míg végül sikerül elérnie a célját és rászoktatja Samet a démonvérre (olyan, mint a drog: hamar rászoksz, ettől megváltozol, és piszok nehéz leszokni), Sam ettől olyan erőt kap, hogy a puszta akaratával sikerül kiűznie egy démont egy ember testéből, anélkül, hogy az illető ember meghalna. Eddig ugyanis vagy a démonölő kést, vagy a coltot (különleges golyók járnak hozzá, amit nem lehet megkapni bármelyik sarkon) használták, de azzal ugye meghalt a porhüvely is, akit megszálltak, így Sam elhitte, hogy ő ezzel most jót cselekszik, persze végül kiderül, hogy Ruby mégiscsak egy hazug démon, és jól felhasználta Sam naivságát céljai eléréséhez. Kábé ennyi a lényeg, nagyon nagy vonalakban, én inkább a sorozat megnézését ajánlanám, mert szerintem a világ legjobbja. Szeretek sorozatokat, sokfélét, de ez az egyetlen, amit akárhányszor nézek meg, nem tudom megunni. Kellően sötét, kellően vicces, és kellően jók benne a zenék – a Rock örök! –, szóval érdemes megnézni, az eleje sokak szerint eléggé horrorba illő, bár én nem osztom ezt a véleményt.
Na, szóval, most térjünk vissza a novellához. A címe Méreg, ahogyan a dalnak is, Rubyról, Samről és arról szól, hogy ki mit gondolt, miközben Ruby megpróbált a fiúk bizalmába férkőzni, és végül rászoktatni Samet a démonvérre. Ruby szemszögével kezdtem, és Samével folytattam, remélem tetszeni fog annak is, aki nem látta a sorozatot, és remélem elég kedvet kaptatok ettől a kis írástól a sorozat megnézéséhez. :)
A novella első részét csak holnap töltöm fel, hogy kicsit izguljatok:) Ostikának pedig köszönöm, hogy átnézte a firkálmányomat, és kijavította. Örök hála! <3
Végül pedig, íme a dal, ami megihletett:
Nemrég Ákos dalának hatására születtek meg a fejemben egy novella körvonalai. Annyit tudtam csak, hogy a dalról – Méreg –, a Supernatural c. sorozat jut eszembe és azon belül is Sam Winchester. Nem ő a kedvencem, jobban kedvelem Deant és Castielt, de úgy éreztem, muszáj kiírnom magamból. Hetekig gondolkodtam azon, hogy hogyan írjam meg, milyen legyen majd a befejezés, milyen stílusban íródjon, hogy tegyek-e bele szövegrészletet Ákos dalából. Feltett szándékom volt, hogy így tegyek, de fogalmam sem volt, hogy hogyan, úgyhogy szó szerint nincs is benne. Ha beleteszem, azt mindenképp Sam szemszögéből kellett volna, de végül a novella első fele egy egészen más szemszögből született meg.
Aki nem ismeri a sorozatot, annak sem a fenti szöveg, sem a novella nem fog sokat mondani, így úgy döntöttem, írok egy kis ismertetőt.
A Supernatural két fiatal fiúról szól, akik vadászok. Vadásznak, de nem ám olyasmikre, mint egy átlag vadász (őzikék, szarvasok meg macik) sokkal durvább dolgokra. Olyanokra, amik csak a mesékben, mondákban, legendákban léteznek. Vámpírokra – teszem azt, ám most ne Edward Cullenre gondoljatok – úgyis tudom, hogy ő jutott eszetekbe –, őnála sokkal durvábbak ezek a lények, nem csillognak, nem szépek és nem is akarnak „vegák” lenni. Keményen szétcibálják az embert, és csak a fejük levágásával, illetve halott ember vérével pusztíthatóak el. Nem is égnek el a napfénytől, mint Dracula, és a fokhagyma sem ér sokat, esetleg a szentelt víz működik, de ebben sajnos nem vagyok biztos, mert rég láttam azokat a részeket. A keresztet is el lehet felejteni. Szóval ilyenekre vadászik a két fivér, de megemlíthetnénk akár a démonokat, az alakváltókat, a wendigót, a gonosz szellemeket és még más hasonló ínyencségeket is.
Az egész azzal kezdődött, hogy Dean – az idősebbik testvér – elment az öccséhez a Stanfordra, hogy rábeszélje arra, hogy együtt keressék meg vadászat közben eltűnt apjukat, Sam persze nem akarja, ő nem akarja az egész vadászosdit csinálni, ő ügyvéd akar lenni, és nem akar aggódni azért, hogy mikor ugrik ki a bokorból egy vérfarkas. Itt nyomban ki is derül, hogy a fiúk gyerekkoruk óta csinálják ezt az egészet, azután, hogy az anyjukat megölte egy démon – a sárga szemű, a nevét sokáig nem tudjuk meg, de nem is ez a lényeg –, és az apjuk elkezdett vadászni erre a bizonyos lényre, hogy megbosszulja Mary halálát. A fiúk ebben nevelkedtek, az iskolák havonta változtak, állandó lakhelyük nem volt, és folyton olcsó motelekben szálltak meg, valamint olyan sokat voltak úton, hogy már szerintem az egész Földet többször is körbeutazhatták volna, arról nem is beszélve, hogy a pénzüket nem épp legális módon szerzik, mert hát ezért a munkáért nem fizetik meg őket. Az emberek többsége még mindig mesének hiszi a vámpírokat.
Aztán Sammy felnőtt, és úgy döntött, új életet kezd, egyetemre megy és jól össze is veszett az apjával, ám végül csak visszacsöppent a vadászatba, mert a barátnője is meghalt. Az egészben a csavar, hogy éppúgy, mint egykoron az anyjuk. Így Sam csatlakozik Deanhez, hogy együtt keressék meg az apjukat, és a sárgaszemű démont. Közben vadásznak a szokásos embernek ártó lényekre, vitatkoznak, nevetnek, utaznak, ügynöknek, rendőrnek, boncnoknak adják ki magukat, hogy le tudjanak zárni egy-egy ügyet. A csajok jönnek-mennek, a sör, whisky és más italok szépen fogynak, épp úgy, ahogy a kilométerek, vagy nevezzük inkább mérföldnek, ha már Amerika.
Végül sikerül elkapni a démont, igaz nagyon sokáig tart, az apjuk is meglesz, és az évadok múlásával az is kiderül, miért kellett Marynek meghalnia. Annyi kellett volna csak, hogy ne menjen be Sam szobájába. Az akkor még csecsemő Samet akarta megkaparintani ugyanis a démon. A saját vérével itatja meg, és itt jön a lényeg: jó pár évvel később Dean és Sam megismerkedik Rubyval, aki állítja magáról, hogy ő nem olyan hazug picsa, mint a többi démon. A fiúk persze nem hisznek neki, de ő tovább próbálkozik, míg végül sikerül elérnie a célját és rászoktatja Samet a démonvérre (olyan, mint a drog: hamar rászoksz, ettől megváltozol, és piszok nehéz leszokni), Sam ettől olyan erőt kap, hogy a puszta akaratával sikerül kiűznie egy démont egy ember testéből, anélkül, hogy az illető ember meghalna. Eddig ugyanis vagy a démonölő kést, vagy a coltot (különleges golyók járnak hozzá, amit nem lehet megkapni bármelyik sarkon) használták, de azzal ugye meghalt a porhüvely is, akit megszálltak, így Sam elhitte, hogy ő ezzel most jót cselekszik, persze végül kiderül, hogy Ruby mégiscsak egy hazug démon, és jól felhasználta Sam naivságát céljai eléréséhez. Kábé ennyi a lényeg, nagyon nagy vonalakban, én inkább a sorozat megnézését ajánlanám, mert szerintem a világ legjobbja. Szeretek sorozatokat, sokfélét, de ez az egyetlen, amit akárhányszor nézek meg, nem tudom megunni. Kellően sötét, kellően vicces, és kellően jók benne a zenék – a Rock örök! –, szóval érdemes megnézni, az eleje sokak szerint eléggé horrorba illő, bár én nem osztom ezt a véleményt.
Na, szóval, most térjünk vissza a novellához. A címe Méreg, ahogyan a dalnak is, Rubyról, Samről és arról szól, hogy ki mit gondolt, miközben Ruby megpróbált a fiúk bizalmába férkőzni, és végül rászoktatni Samet a démonvérre. Ruby szemszögével kezdtem, és Samével folytattam, remélem tetszeni fog annak is, aki nem látta a sorozatot, és remélem elég kedvet kaptatok ettől a kis írástól a sorozat megnézéséhez. :)
A novella első részét csak holnap töltöm fel, hogy kicsit izguljatok:) Ostikának pedig köszönöm, hogy átnézte a firkálmányomat, és kijavította. Örök hála! <3
Végül pedig, íme a dal, ami megihletett:
Valamint a szövege:
Már első látásra tetszett
De másodszor sokkal szebb lett
A harmadikra nem tellett
De addigra szörnyen kellett
Azt hitted, melletted marad és ápol
Ha kéred, elvarázsol
Veled táncol a szakadék szélén
Az igazi helyetti műanyag élmény
Éget, egyre éget
Mert méreggel teli a véred
Benned tombol, ami rombol
És mindig csak terád gondol
Igen
Éget, egyre éget
Mert méreggel teli a véred
Benned tombol, ami rombol
És mindig csak terád gondol
A méreg azt súgja: -Tedd meg
Nekem nem kell a lelked
Én a testedhez alig nyúlok
Benned mégis lángra gyúlok
És akkor remegsz majd úgyis értem
Szerelmes leszek, érzem
És nem engedlek többé szabadon
Enyém a hatalom, a véredet akarom
Éget, egyre éget
Mert méreggel teli a véred
Benned tombol, ami rombol
És mindig csak terád gondol
Igen
Éget, egyre éget
Mert méreggel teli a véred
Benned tombol, ami rombol
És mindig csak terád gondol
Mesterséges anyagokkal
Őrizteted a testedet
Megölnek vagy gyógyítanak
A kíméletlen vegyszerek?
Cofotka voltam ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése