Itt a nyár és a többség nyaralni megy: strandra, fürdőbe és a többi! Ezelőtt jó néhány évvel voltam utoljára strandon (igazából már arra sem emlékszem, konkrétan mikor), de most végre újra sikerült eljutnom. Már tavaly megvettem a fürdőruhát, kéket persze, hiszen az a kedvenc színem, és még viszonylag jól is áll (mert hát ugye ez is nagyon fontos). A hétvégére vihart mondtak, én meg erősen reménykedtem benne, hogy ne essen, legalább addig, amíg kint vagyunk a strandon. Ha már egész héten bent döglöttem a se levegő, se légkondi teremben az órákon ülve, félig lehunyt szemmel (mert azért volt bent egy darab ventillátor, ami csak arra jó, hogy megfájduljon tőle a fejem és kiszáradjon a szemem), akkor legalább a hétvégén ne essen. Tegnap aztán mégis úgy volt, hogy jön a vihar, volt nagy szél és volt 3 csepp eső is (persze mint nagy fb-függő, jól megosztottam, hogy nem hoztam ruhát, arra az estre, ha netán rosszra fordulna az idő, már a szélfújás elején /akkor még nem is esett.../. végül aztán a nagy viharból nem lett semmi, és örültem is meg nem is, mert hát ugye jó volna egy kis eső, mert döglődnek a napraforgók a földeken, meg minden egyéb növény is, meg az állatok, és persze mi emberek is, viszont örültem is, mert ez a reményt jelentette a másnapi fürdőre.
A mai nap aztán felkerekedtünk, párom pihizett kicsit délelőtt, aztán ebédeltünk, felcuccoltunk és indultunk is, hogy felvegyünk egy barátot, beugrottunk még a Tescóba is, hogy beszerezzük az elmaradhatlan labdát. Volt ott minden féle: a Hello Kittyn keresztül a Verdákon át, a piros alapon fehér pöttyösig. Végül egy kevésbé gyermeki mintájú labdát választottunk, amin annyira nem látszik, hogy a Verdák egyik kisautója szerepel, meg vettünk egy üveg vizet is. Kimentünk szépen a szabad strandra, már alig vártam, hogy csobbanhassunk, de aztán arra lettünk figyelmesek, hogy a parton rengetegen vannak, de a vízben... hát ez nem jött be. Valami kajak-kenu verseny volt, vagy mi szösz. Ültünk pár percet a meleg kocsiban, felhívtuk párom uncsitesóját (nekik van nyaralójuk), hátha, de nem volt elérhető. Így hát úgy döntöttünk elmegyünk az uszodába. Út közben meg azon agyaltunk, hátha bejön még valami ziccer, és az meg jól zárva lesz. Nem lett... Szerencsére. Bementünk a Fedett uszodába, barnulni ugyan egy kicsit sem barnultam, (azonban az sem számított volna, ha esik), de legalább nyeltem egy kis uszoda vizet.
Az úszás nem olyan, mint a biciklizés, vagy legalábbis nem teljesen. Általános iskolában tanultam a dolgot, most 23 éves vagyok, szóval kicsit megilletődtem. Azért jól éreztem magam, és hát ez a lényeg, labdázni nem labdáztunk, a vízből sem ittunk, amit korábban a Tescoban bedobtunk a kosárba. De évek óta végre nem csak a fürdőkádban érte víz a bőrömet, és az új (egy éves) fürdőrucimat is felavathattam, és strandillatú a hajam, és kicsípte a szemem a klórozott víz, és fáradt is vagyok. Tudjátok, az a jóleső fáradtág, ami miatt éjszaka olyan jót durmolsz majd, hogy csak na.
A végén bedobtunk egy jó kis pizzát meg kávét, és megdumáltunk egy következő alkalmat, és már alig várom, hogy megint mehessek, és még az sem zavarna, ha kicsit esne az eső… :)
Cofotka voltam ;-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése